Hogyan működnek a termékeink?

Hogyan működnek a termékeink?

Az egészséges szervezet számára elengedhetetlenül szükséges, hogy a napi működéshez-, energia felhasználáshoz szükséges  táplálékokkal együtt folyamatosan vigyük be azokat a létfontosságú elemeket, úgymint vitaminokat, ásványi anyagokat, telítetlen zsírsavakat, fitoösztrogéneket, antioxidánsokat, amelyek az egészséges szervezet egyensúlyát biztosítják, vagy  az egyensúly megbomlása után azt helyre állítják.

Ezek a szervezet számára alapvető  építőanyagok, vagy hatóanyagok kémiailag bonyolult összetételű, hosszú szénláncokból álló, úgynevezett „szerves vegyületek”. A szerves vegyületek szénláncában a négy vegyértékű szénatomhoz egy-egy vegyértékkel, ezen vegyületek sokféleségét figyelembe véve számtalan variációban különböző atomok, atomcsoportok, vagy  gyökök kapcsolódhatnak. A kapcsolódó ligandumok a térben, felépítésüktől függően különböző tér részt foglalnak el, és a szénatomhoz térben elfordulva, különböző szimmetriával is kapcsolódhatnak. Ezt a jelenséget nevezi a szakirodalom kiralitásnak, a keletkezett módosulatokat izomereknek, illetve sztereoizomereknek. A sztereoizometria optikailag érzékelhető, a királis molekulák a poláros fényt jobbra (D-izomerek) vagy balra (L-izomerek) forgatják el, az ilyen molekulák egymás optikai izomerjei.  Az egymás tükörképét alkotó két optikai izomert enantiomereknek nevezik. Az enentiomerek minden fizikai és kémiai tulajdonsága megegyezik (pl. olvadáspontjuk azonos), de különbözőképpen reagálnak egy másik királis molekulával való találkozás esetén.

Egy vegyület sztereoizomerjei, legyenek ezek pl. a vitaminok, egy kivétellel azonos  kémiai és fizikai jellemzőket mutatnak. Azonos a kémiai összetételük, forrás-, olvadási-, bomlási hőmérsékletük stb., a kivéve, hogy a poláros fényt jobbra vagy balra forgatják el, illetve az optikailag aktív kristályoknak nincs tükörsíkjuk. Ezáltal a természetes hatóanyagok, legyenek ezek akár szénhidrátok, akár nukleinsavak, vagy fehérjék, szigorúan meghatározott térgeometriával rendelkeznek, így vagy D-, vagy L-izomerek. A szintetikusan előállított vegyületek esetében a hatóanyag izometriája különböző, vannak bennük D-, és L-izomerek vegyesen. Ebből következik azon negatív sajátosságuk, hogy a szervezetben található természetes vegyületekkel, amelyekkel a térgeometriájuk nem azonos, nem tudnak szervesen kapcsolódni, így ezen anyagokat a szervezet idegennek, feleslegesnek, károsnak tekinti és próbálja eltávolítani. Amennyiben a kiválasztó szervek ezen anyagokat nem tudják eltávolítani, úgy a szervezetben lerakódnak és káros hatásokat fejthetnek ki hosszabb távon. 

Szemben a szintetikusan előállított készítményekkel, a 100%-ban természetes összetevőket tartalmazó készítményeink ezáltal sokkal magasab hatásfokkal szívódnak fel és hasznosulnak a szervezetben, szervesen kötődnek a szervezet vegyületeihez, mint "kulcs a zárba". 

Ez a térszerkezeti homogenitás a földi élet alapja: az életet hordozó magas szervezettségű molekula komplexek, a sejtek és a szövetek a jobbra és balra forgató  építőkövek keverékéből nem jöhettek volna létre. A térszerkezeti homogenitás, vagyis a kiralitás azt is jelenti, hogy az élő szervezetek máshogy reagálnak a környezet jobb és balra forgató  molekuláira. Ennek bizonyítéka, hogy az ember egyes vegyületek sztereoizomerjeinek illatát és ízét különbözőnek érzékeli. A  megkülönböztetés első bizonyított példája az aszparagin, a szintetikus úton előállított, tehát a nem természetes (D)-aszparagin édes ízű, míg a természetes (L)-aszparagin íztelen. Ezt hívjuk diasztereomer megkülönböztetésnek. 

A szintetikus úton előállított készítmények nagy része ugyancsak királis, vagy legalábbis a hatóanyag csak az egyik enantiomer, és a másik, esetleg szintén jelenlevő enantiomer vagy felesleges, vagy akár veszélyes és mérgező is lehet, mint az a  Thalidomide nevű gyógyszer esetében be is bizonyosodott.  Ezen, itt nem részletezett eset megrendítette a bizalmat a hagyományos, keverék hatóanyagot tartalmazó gyógyszerek iránt.